Τάνταλος,
Διὸς υἱός, πλούτῳ καὶ δόξῃ διέφερε καὶ κατῴκει τῆς Παφλαγονίας τῆς χώρας τῆς
Ἀσίας. Διὰ τὴν πατρῴαν εὐγένειαν λέγουσι τὸν Τάνταλον φίλον γίγνεσθαι τῶν θεῶν.
Ὕστερον δὲ τὴν εὐτυχίαν οὐκ ἔφερεν ἀνθρωπίνως· ἐπεὶ δὲ τῆς τραπέζης καὶ τῆς
παρρησίας τῶν θεῶν μετεῖχεν, ἀπήγγελλε τοῖς ἀνθρώποις τὰ θεῖα καὶ ἀπόρρητα. Διὰ
τὴν ἄγαν ἀδολεσχίαν ὁ Τάνταλος μετὰ τὸν θάνατον δεινὴν καὶ αἰώνιον δίκην
ἐδίδου.
martedì 3 luglio 2018
L’ubriacone impenitente [AO] (struttura commentata)
(dopo aver tradotto il
passo)
Riflettiamo
sul testo
Cosa vuol dimostrare
questo racconto riguardo alla natura umana? Rispondi a partire dal significato
del termine ἕξις che
compare al termine della novella.
A tuo parere si tratta
di una visione positiva o negativa dell’uomo?
Ἄνθρωπος
ἦν
ἀεὶ μέθυσος·
ἡ
γυνή,
(tra
i significati di questo termine, qual è quello più pertinente?)
ἐπεὶ
(che tipo di subordinata rilevi? Dove individui il suo
predicato?)
αὐτὸν τῆς μέθης ἀπαλλάττειν
(di che subordinata si tratta?)
(qual è la funzione sintattica di αὐτὸν? La puoi comprendere dal contesto)
(perché τῆς
μέθης si trova in questo caso? Osserva il verbo)
ἔθελε,
νύκτωρ
ποτὲ ἐπ’ὤμων αἴρει
μέθυσον καὶ νεκροῦ
δίκην ἀναίσθητον
(cerca
sotto δίκην il significato di
questo sintagma quando si costruisce con il genitivo)
καὶ
ἐπὶ τὸ πολυάνδριον ἀποφέρει·
(πολυάνδριον ha due significati; puoi comprendere
quello corretto a partire dalle righe successive)
αὐτόθι
δὲ κατατίθησι
καὶ
ἀπέρχεται.
Ἡνίκα δ’
(che tipo di subordinata rilevi? Dove individui il suo
predicato?)
αὐτὸν ἤδη ἀνανήφειν
(di che subordinata si tratta? qual è il suo soggetto?)
στοχάζεται,
προσέρχεται
καὶ
τὴν θύραν
κόπτει
τοῦ
πολυανδρίου.
Ὁ
δ’ἄνθρωπος λέγει·
«Τίς1
τὴν θύραν κόπτει;».
Καὶ
ἡ γυνή·
«Ἐγὼ
τοῖς νεκροῖς τὰ σιτία κομίζω».
Καὶ
ὁ ἕτερος·
«Μή
μοι
(dove
individui il predicato di questa proposizione? Se ne osservi il modo, puoi
comprendere perché qui venga usata la negazione μή)
ἐσθίειν
φέρε,
ἀλλὰ πίνειν·
(da cosa dipende questo verbo? A quale altro verbo –nello
stesso modo- si contrappone?)
λυπεῖς γάρ με
τῷ
μνημονεύειν τοῦ βρωτοῦ,
(che modo è? Con quale valore è qui usato? Osserva che
esso è preceduto da un elemento)
(controlla la costruzione del verbo per comprendere la
funzione di τοῦ βρωτοῦ)
ἀλλὰ μὴ τοῦ ποτοῦ».
(quale predicato è sottinteso? Lo puoi desumere dal
contesto)
Ἡ δὲ στερνοτυπεῖται
(con
che valore è qui usato l’articolo?)
καὶ
λέγει·
«Οἴμοι
τῆς δυστήνου·
(controlla
nel dizionario la costruzione di οἴμοι; quale segno di interpunzione sarebbe qui
preferibile collocare?)
οὐδὲν2
γάρ με ὠνίνατο
ἡ σοφία·
(dal
contesto riesci ad individuare per σοφία
un significato più pertinente rispetto a quello consueto di “sapienza”?)
οὐ μόνον γὰρ οὐκ ἐπαιδεύου,
ἀλλὰ καὶ ἤδη σοι ἕξις3 ἡ μέθη ἐστί».
1 τίς: “chi?”; è
un pron. interrogativo nom. sing.
2 οὐδὲν: “a nulla / per
nulla” 3 ἕξις: “una seconda natura /
un’abitudine radicata”
L’ubriacone impenitente [AO] (struttura)
Ἄνθρωπος
ἦν ἀεὶ μέθυσος·
ἡ
γυνή,
ἐπεὶ
αὐτὸν τῆς μέθης ἀπαλλάττειν
ἔθελε,
νύκτωρ
ποτὲ ἐπ’ὤμων αἴρει μέθυσον καὶ νεκροῦ δίκην ἀναίσθητον
καὶ
ἐπὶ τὸ πολυάνδριον ἀποφέρει·
αὐτόθι
δὲ κατατίθησι
καὶ
ἀπέρχεται.
Ἡνίκα δ’
αὐτὸν ἤδη ἀνανήφειν
στοχάζεται,
προσέρχεται
καὶ
τὴν θύραν κόπτει τοῦ πολυανδρίου.
Ὁ
δ’ἄνθρωπος λέγει·
«Τίς1
τὴν θύραν κόπτει;».
Καὶ
ἡ γυνή·
«Ἐγὼ
τοῖς νεκροῖς τὰ σιτία κομίζω».
Καὶ
ὁ ἕτερος·
«Μή
μοι
ἐσθίειν
φέρε,
ἀλλὰ πίνειν·
λυπεῖς
γάρ με
τῷ μνημονεύειν τοῦ βρωτοῦ,
ἀλλὰ μὴ τοῦ ποτοῦ».
Ἡ
δὲ στερνοτυπεῖται
καὶ
λέγει·
«Οἴμοι
τῆς δυστήνου·
οὐδὲν2
γάρ με ὠνίνατο ἡ σοφία·
οὐ
μόνον γὰρ οὐκ ἐπαιδεύου,
ἀλλὰ
καὶ ἤδη σοι ἕξις3 ἡ μέθη ἐστί».
1 τίς: “chi?”; è
un pron. interrogativo nom. sing.
2 οὐδὲν: “a nulla / per
nulla” 3 ἕξις: “una seconda natura /
un’abitudine radicata”
L’ubriacone impenitente [AO]
Ἄνθρωπος
ἦν ἀεὶ μέθυσος· ἡ γυνή, ἐπεὶ αὐτὸν τῆς μέθης ἀπαλλάττειν ἔθελε, νύκτωρ ποτὲ
ἐπ’ὤμων αἴρει μέθυσον καὶ νεκροῦ δίκην ἀναίσθητον καὶ ἐπὶ τὸ πολυάνδριον
ἀποφέρει· αὐτόθι δὲ κατατίθησι καὶ ἀπέρχεται. Ἡνίκα δ’αὐτὸν ἤδη ἀνανήφειν
στοχάζεται, προσέρχεται καὶ τὴν θύραν κόπτει τοῦ πολυανδρίου. Ὁ δ’ἄνθρωπος λέγει·
«Τίς1 τὴν θύραν κόπτει;». Καὶ ἡ γυνή· «Ἐγὼ τοῖς νεκροῖς τὰ σιτία
κομίζω». Καὶ ὁ ἕτερος· «Μή μοι ἐσθίειν φέρε, ἀλλὰ πίνειν· λυπεῖς γάρ με τῷ
μνημονεύειν τοῦ βρωτοῦ, ἀλλὰ μὴ τοῦ ποτοῦ». Ἡ δὲ στερνοτυπεῖται καὶ λέγει·
«Οἴμοι τῆς δυστήνου· οὐδὲν2 γάρ με ὠνίνατο ἡ σοφία· οὐ μόνον γὰρ οὐκ
ἐπαιδεύου, ἀλλὰ καὶ ἤδη σοι ἕξις3 ἡ μέθη ἐστί».
1 τίς: “chi?”; è
un pron. interrogativo nom. sing.
2 οὐδὲν: “a nulla / per
nulla” 3 ἕξις: “una seconda natura /
un’abitudine radicata”
lunedì 2 luglio 2018
Orfeo ed Euridice [AO] (struttura commentata)
(dopo aver tradotto il
passo)
Riflettiamo
sul testo
Si tratta di uno dei
miti più noti e commoventi della cultura classica; rifletti su come viene qui
raffigurato il sentimento dell’amore.
Quale dote dà ad Orfeo
la capacità prodigiosa che egli possiede? Di per sé essa potrebbe vincere
perfino la morte?
Καλλιόπης καὶ Οἰάγρου ἦν υἱὸς
Ὀρφεὺς ὁ ποιητὴς καὶ ἀοιδός,
(osserva
il sintagma sottolineato; in analisi logica che valore ha υἱὸς?)
ὃς1 τῇ ᾠδῇ λίθους τε καὶ δένδρα ἐκίνει.
Ἐπεὶ δὲ ἡ Εὐρυδίκης ἡ γυνὴ ἀυτοῦ ὑφ’ἑρπετοῦ δάκνεται
(che tipo di subordinata riconosci?)
(qual è qui la diatesi del predicato? Da cosa lo
comprendi?)
(con quale valore è qui usato ἀυτοῦ? In questo caso come è meglio renderlo in
italiano?)
καὶ ἀποθνῄσκει,
ὁ
ποιητὴς εἰς
Ἅιδου κατέρχεται
(anche
se si tratta di un compl. di moto a luogo la preposizione εἰς è eccezionalmente accompagnata dal genitivo;
controlla nella grammatica i casi in cui ciò avviene)
(come
si legge la parola Ἅιδου? Osserva la
posizione di spirito e accento e il fatto che inizia con una lettera maiuscola)
καὶ
Ἅιδην αὐτὸν ἔπειθεν
(che
valore assume qui αὐτός? Qui è
usato come pronome o come aggettivo?)
τὴν Εὐρυδίκην ἀναπέμπειν.
Ὁ δὲ ὑπισχνεῖτο
(con
che valore è qui usato l’articolo?)
(attenzione
al tempo; osserva la desinenza)
ἀναπέμψειν2,
ἐφ’ᾧ3 ἐν τῇ
ἀνόδῳ μὴ ἐπιστρέφηται
ὁ Ὀρφεὺς
(attenzione al sogg.!)
(qual è la diatesi del predicato?)
πρὶν4 ἐπὶ τὴν γῆν παραγενέσθαι.
Ὁ δὲ ἀπειθεῖ τῷ Ἅιδῃ·
ἐπιστρέφεται γὰρ
καὶ
τὴν κόρην θεᾶται,
ἡ
δὲ κόρη πάλιν ὑποστρέφει
καὶ
εἰς τὰς
ψυχὰς τοῦ Ἅιδου ἀνέρχεται.
(osserva
il sintagma evidenziato in fucsia)
1 ὃς: è un pron.
relativo nom. masch. sing. e si riferisce a Ὀρφεὺς 2 ἀναπέμψειν: infinito futuro di ἀναπέμπω; traduci: “che l'avrebbe rimandata su / che
l'avrebbe fatta tornare tra i vivi” 3
ἐφ’ᾧ: “a condizione che”; questa
congiunzione regge il modo congiuntivo
4 πρὶν … παραγενέσθαι:
“prima di essere arrivato”
Orfeo ed Euridice [AO] (struttura)
Καλλιόπης
καὶ Οἰάγρου ἦν υἱὸς Ὀρφεὺς ὁ ποιητὴς καὶ ἀοιδός,
ὃς1 τῇ ᾠδῇ λίθους τε καὶ δένδρα ἐκίνει.
Ἐπεὶ δὲ ἡ Εὐρυδίκης ἡ γυνὴ ἀυτοῦ ὑφ’ἑρπετοῦ δάκνεται
καὶ ἀποθνῄσκει,
ὁ
ποιητὴς εἰς Ἅιδου κατέρχεται
καὶ
Ἅιδην αὐτὸν ἔπειθεν
τὴν Εὐρυδίκην ἀναπέμπειν.
Ὁ
δὲ ὑπισχνεῖτο
ἀναπέμψειν2,
ἐφ’ᾧ3 ἐν τῇ ἀνόδῳ μὴ ἐπιστρέφηται ὁ Ὀρφεὺς
πρὶν4 ἐπὶ τὴν γῆν παραγενέσθαι.
Ὁ
δὲ ἀπειθεῖ τῷ Ἅιδῃ·
ἐπιστρέφεται
γὰρ
καὶ
τὴν κόρην θεᾶται,
ἡ
δὲ κόρη πάλιν ὑποστρέφει
καὶ
εἰς τὰς ψυχὰς τοῦ Ἅιδου ἀνέρχεται.
1 ὃς: è un pron.
relativo nom. masch. sing. e si riferisce a Ὀρφεὺς 2 ἀναπέμψειν: infinito futuro di ἀναπέμπω; traduci: “che l'avrebbe rimandata su / che
l'avrebbe fatta tornare tra i vivi” 3
ἐφ’ᾧ: “a condizione che”; questa
congiunzione regge il modo congiuntivo
4 πρὶν … παραγενέσθαι:
“prima di essere arrivato”
Orfeo ed Euridice [AO]
Καλλιόπης
καὶ Οἰάγρου ἦν υἱὸς Ὀρφεὺς ὁ ποιητὴς καὶ ἀοιδός, ὃς1 τῇ ᾠδῇ λίθους
τε καὶ δένδρα ἐκίνει. Ἐπεὶ δὲ ἡ Εὐρυδίκης ἡ γυνὴ ἀυτοῦ ὑφ’ἑρπετοῦ δάκνεται καὶ
ἀποθνῄσκει, ὁ ποιητὴς εἰς Ἅιδου κατέρχεται καὶ Ἅιδην αὐτὸν ἔπειθεν τὴν
Εὐρυδίκην ἀναπέμπειν. Ὁ δὲ ὑπισχνεῖτο ἀναπέμψειν2, ἐφ’ᾧ3
ἐν τῇ ἀνόδῳ μὴ ἐπιστρέφηται ὁ Ὀρφεὺς πρὶν4 ἐπὶ τὴν γῆν παραγενέσθαι.
Ὁ δὲ ἀπειθεῖ τῷ Ἅιδῃ· ἐπιστρέφεται γὰρ καὶ τὴν κόρην θεᾶται, ἡ δὲ κόρη πάλιν
ὑποστρέφει καὶ εἰς τὰς ψυχὰς τοῦ Ἅιδου ἀνέρχεται.
1 ὃς: è un pron.
relativo nom. masch. sing. e si riferisce a Ὀρφεὺς 2 ἀναπέμψειν: infinito futuro di ἀναπέμπω; traduci: “che l'avrebbe rimandata su / che
l'avrebbe fatta tornare tra i vivi” 3
ἐφ’ᾧ: “a condizione che”; questa
congiunzione regge il modo congiuntivo
4 πρὶν … παραγενέσθαι:
“prima di essere arrivato”
Iscriviti a:
Post (Atom)