giovedì 31 luglio 2014

L’esercito greco è attaccato da Mitridate (struttura commentata)


Οἱ στρατιώται,
μείναντες ταύτην τὴν ἡμέραν,
(attenzione al tempo)
ἐπορεύοντο ἅμα τῇ ἕω·

γὰρ ἔδει
χαράδραν αὐτοὺς διαβῆναι
(qual è il soggetto?)
ἐφ ἐφοβοῦντο
(a cosa si riferisce il pronome relativo?)
(che proposizione è retta da questo verbo? ripassane le caratteristiche)
μὴ οἱ πολέμιοι ἐμβάλοιεν
αὐτοῖς διαβαίνουσιν.
(che valore ha questo participio?)

Διαβεβηκόσι δὲ αὐτοῖς
(questo verbo compare al participio più volte ma con tempi diversi; attenzione alla resa)
πάλιν φαίνεται Μιθραδάτης
ἔχων ἱππέας χιλίους,
(una costruzione come questa spesso può essere resa con un complemento di compagnia)
τοξότας δὲ καὶ σφενδονήτας εἰς τετρακισχιλίους.
(controlla l’uso di εἰς con i numerali)

Ἐπεὶ δὲ οἱ Ἕλληνες
διαβεβηκότες
ἀπεῖχον τῆς χαράδρας
(che caso è retto da un verbo come questo? Osserva come è formato)
ὅσον ὀκτὼ σταδίους,
(ὅσον ha qui valore avverbiale; controllane il significato quando è davanti ad un numerale)
διέβαινε καὶ Μιθραδάτης
ἔχων τὴν δύναμιν.

Ἐπεὶ δὲ ὁ Μιθραδάτης κατειλήφει,
(è il piuccheperfetto di καταλαμβάνω)
καὶ ἤδη σφενδόναι καὶ τοξεύματα ἐξικνοῦντο,
ἐσήμηνε τοῖς Ἕλλησι τῇ σάλπιγγι,

καὶ εὐθὺς ἔθεον ὁμόσε ἐς τοὺς πολεμίους
καὶ οἱ ἱππεῖς ἤλαυνον·

οἱ σὺν Μιθραδάτῃ δὲ οὐκ ἐδέξαντο,
(che valore assume l’articolo nel sintagma sottolineato?)
ἀλλ’ἔφευγον ἐπὶ τὴν χαράδραν.

Ἐν ταύτῃ τῇ διώξει τῶν βαρβάρων πολλοὶ μὲν ἀπέθανον,
(osserva il rapporto fra m¡n e   ; come è meglio renderli?)
πολλοὶ δὲ ἐν τῇ χαράδρᾳ ζωοὶ ἐλήφθησαν.
(attenzione alla diatesi dei verbi) 

L’esercito greco è attaccato da Mitridate (struttura)


Οἱ στρατιώται,
μείναντες ταύτην τὴν ἡμέραν,
ἐπορεύοντο ἅμα τῇ ἕω·

γὰρ ἔδει
χαράδραν αὐτοὺς διαβῆναι
ἐφ’ᾗ ἐφοβοῦντο
μὴ οἱ πολέμιοι ἐμβάλοιεν
αὐτοῖς διαβαίνουσιν.

Διαβεβηκόσι δὲ αὐτοῖς
πάλιν φαίνεται Μιθραδάτης
ἔχων ἱππέας χιλίους,
τοξότας δὲ καὶ σφενδονήτας εἰς τετρακισχιλίους.

Ἐπεὶ δὲ οἱ Ἕλληνες
διαβεβηκότες
ἀπεῖχον τῆς χαράδρας
ὅσον ὀκτὼ σταδίους,
διέβαινε καὶ ὁ Μιθραδάτης
ἔχων τὴν δύναμιν.

Ἐπεὶ δὲ ὁ Μιθραδάτης κατειλήφει,
καὶ ἤδη σφενδόναι καὶ τοξεύματα ἐξικνοῦντο,
ἐσήμηνε τοῖς Ἕλλησι τῇ σάλπιγγι,

καὶ εὐθὺς ἔθεον ὁμόσε ἐς τοὺς πολεμίους
καὶ οἱ ἱππεῖς ἤλαυνον·

οἱ σὺν Μιθραδάτῃ δὲ οὐκ ἐδέξαντο,
ἀλλ’ἔφευγον ἐπὶ τὴν χαράδραν.

Ἐν ταύτῃ τῇ διώξει τῶν βαρβάρων πολλοὶ μὲν ἀπέθανον,
πολλοὶ δὲ ἐν τῇ χαράδρᾳ ζωοὶ ἐλήφθησαν.

L’esercito greco è attaccato da Mitridate


Οἱ στρατιώται, μείναντες ταύτην τὴν ἡμέραν, ἐπορεύοντο ἅμα τῇ ἕω· χαράδραν γὰρ ἔδει αὐτοὺς διαβῆναι ἐφ’ᾗ ἐφοβοῦντο μὴ οἱ πολέμιοι ἐμβάλοιεν αὐτοῖς διαβαίνουσιν. Διαβεβηκόσι δὲ αὐτοῖς πάλιν φαίνεται Μιθραδάτης ἔχων ἱππέας χιλίους, τοξότας δὲ καὶ σφενδονήτας εἰς τετρακισχιλίους. Ἐπεὶ δὲ οἱ Ἕλληνες διαβεβηκότες ἀπεῖχον τῆς χαράδρας ὅσον ὀκτὼ σταδίους, διέβαινε καὶ ὁ Μιθραδάτης ἔχων τὴν δύναμιν. Ἐπεὶ δὲ ὁ Μιθραδάτης κατειλήφει, καὶ ἤδη σφενδόναι καὶ τοξεύματα ἐξικνοῦντο, ἐσήμηνε τοῖς Ἕλλησι τῇ σάλπιγγι, καὶ εὐθὺς ἔθεον ὁμόσε ἐς τοὺς πολεμίους καὶ οἱ ἱππεῖς ἤλαυνον· οἱ σὺν Μιθραδάτῃ δὲ οὐκ ἐδέξαντο, ἀλλ’ἔφευγον ἐπὶ τὴν χαράδραν. Ἐν ταύτῃ τῇ διώξει τῶν βαρβάρων πολλοὶ μὲν ἀπέθανον, πολλοὶ δὲ ἐν τῇ χαράδρᾳ ζωοὶ ἐλήφθησαν.

Ciro e la sua passione per la caccia (struttura commentata)


Ὡς δὲ Κῦρος εἶδεν ἔλαφον
(controlla quali sono i generi possibili di ἔλαφον)
ἐκπηδήσασαν,
(a chi è riferito il participio? che valore ha? tieni conto che è retto da un verbum sentiendi)
πάντων ἐπιλαθόμενος
ὧν ἤκουσεν,
(a cosa si riferisce il pronome relativo?)
(controlla la costruzione del verbo)
ἐδίωκεν
(qual è il soggetto di questo verbo? dove è quindi meglio metterlo nella traduzione?)
οὐδὲν ἄλλο ὁρῶν
ὅπῃ ἔφευγε.
( = quam in latino)

Καί πως διαπηδῶν αὐτῷ
(attenzione che πως è enclitico)
ὁ ἵππος πίπτει εἰς γόνατα,
καὶ μικροῦ κἀκεῖνον ἐξετραχήλισεν.
(il  καὶ contenuto in κἀκεῖνον non significa “e”)

Οὐ μὴν ἀλλ’ἐπέμεινεν ὁ Κῦρος
καὶ ὁ ἵππος ἐξανέστη.
(quale forma di aoristo è qui presente? quindi il verbo avrà un significato…)

Ὡς δ’εἰς τὸ πεδίον ἦλθεν,
ἀκοντίσας
καταβάλλει τὴν ἔλαφον, καλόν τι χρῆμα καὶ μέγα.
(quando  τι è aggettivo indefinito è preferibile renderlo come…)

Καὶ ὁ μὲν δὴ ὑπερέχαιρεν·
(l’articolo con la particella ha valore di pronome)

οἱ δὲ φύλακες
προσελάσαντες
ἐλοιδόρουν αὐτὸν
καὶ ἔλεγον
εἰς οἷον κίνδυνον ἔλθοι.

Ὁ οὖν Κῦρος
καταβεβηκὼς ἀπὸ τοῦ ἵππου
εἱστήκει
(è il piuccheperfetto di στημι e qui ha significato intransitivo)
καὶ
ἀκούων ταῦτα
ἠνιᾶτο.
(osserva la diatesi del verbo)

Ὠς δ’ᾔσθετο κραυγῆς,
(controlla la costruzione del verbo)
ἀνεπήδησεν ἐπὶ τὸν ἵππον
ὥσπερ ἐνθουσιῶν,

καὶ
ὡς εἶδεν
ἐκ τοῦ ἀντίου κάπρον προσφερόμενον,
(a chi è riferito il participio? che valore ha? tieni conto che è retto da un verbum sentiendi)
ἀντίος ἐλαύνει

καὶ
διατεινάμενος τὸ τόξον
εὐστόχως βάλλει εἰς τὸ μέτωπον
καὶ κατέσχε τὸν κάπρον.

Ciro e la sua passione per la caccia (struttura)


Ὡς δὲ Κῦρος εἶδεν ἔλαφον
ἐκπηδήσασαν,
πάντων ἐπιλαθόμενος
ὧν ἤκουσεν,
ἐδίωκεν
οὐδὲν ἄλλο ὁρῶν
ἢ ὅπῃ ἔφευγε.

Καί πως διαπηδῶν αὐτῷ
ὁ ἵππος πίπτει εἰς γόνατα,
καὶ μικροῦ κἀκεῖνον ἐξετραχήλισεν.

Οὐ μὴν ἀλλ’ἐπέμεινεν ὁ Κῦρος
καὶ ὁ ἵππος ἐξανέστη.

Ὡς δ’εἰς τὸ πεδίον ἦλθεν,
ἀκοντίσας
καταβάλλει τὴν ἔλαφον, καλόν τι χρῆμα καὶ μέγα.

Καὶ ὁ μὲν δὴ ὑπερέχαιρεν·

οἱ δὲ φύλακες
προσελάσαντες
ἐλοιδόρουν αὐτὸν
καὶ ἔλεγον
εἰς οἷον κίνδυνον ἔλθοι.

Ὁ οὖν Κῦρος
καταβεβηκὼς ἀπὸ τοῦ ἵππου
εἱστήκει
καὶ
ἀκούων ταῦτα
ἠνιᾶτο.

Ὠς δ’ᾔσθετο κραυγῆς,
ἀνεπήδησεν ἐπὶ τὸν ἵππον
ὥσπερ ἐνθουσιῶν,

καὶ
ὡς εἶδεν
ἐκ τοῦ ἀντίου κάπρον προσφερόμενον,
ἀντίος ἐλαύνει

καὶ
διατεινάμενος τὸ τόξον
εὐστόχως βάλλει εἰς τὸ μέτωπον
καὶ κατέσχε τὸν κάπρον.

Ciro e la sua passione per la caccia


Ὡς δὲ Κῦρος εἶδεν ἔλαφον ἐκπηδήσασαν, πάντων ἐπιλαθόμενος ὧν ἤκουσεν, ἐδίωκεν οὐδὲν ἄλλο ὁρῶν ἢ ὅπῃ ἔφευγε. Καί πως διαπηδῶν αὐτῷ ὁ ἵππος πίπτει εἰς γόνατα, καὶ μικροῦ κἀκεῖνον ἐξετραχήλισεν. Οὐ μὴν ἀλλ’ἐπέμεινεν ὁ Κῦρος καὶ ὁ ἵππος ἐξανέστη. Ὡς δ’εἰς τὸ πεδίον ἦλθεν, ἀκοντίσας καταβάλλει τὴν ἔλαφον, καλόν τι χρῆμα καὶ μέγα. Καὶ ὁ μὲν δὴ ὑπερέχαιρεν· οἱ δὲ φύλακες προσελάσαντες ἐλοιδόρουν αὐτὸν καὶ ἔλεγον εἰς οἷον κίνδυνον ἔλθοι. Ὁ οὖν Κῦρος καταβεβηκὼς εἱστήκει ἀπὸ τοῦ ἵππου καὶ ἀκούων ταῦτα ἠνιᾶτο. Ὠς δ’ᾔσθετο κραυγῆς, ἀνεπήδησεν ἐπὶ τὸν ἵππον ὥσπερ ἐνθουσιῶν, καὶ ὡς εἶδεν ἐκ τοῦ ἀντίου κάπρον προσφερόμενον, ἀντίος ἐλαύνει καὶ διατεινάμενος τὸ τόξον εὐστόχως βάλλει εἰς τὸ μέτωπον καὶ κατέσχε τὸν κάπρον.

La morte di Socrate nel giudizio di Senofonte (struttura commentata)


Durante il processo che si concluse con la sua condanna a morte Socrate si difese con orgoglio e sostenne di non essere colpevole di nulla, anzi di aver agito sempre per il bene degli Ateniesi. L’autore del brano, Senofonte, fu un allievo di Socrate e venerò sempre la memoria del maestro.


Σωκράτης δὲ
διὰ τὸ μεγαλύνειν ἑαυτὸν ἐν τῷ δικαστηρίῳ,
(che modo è? qui è accompagnato dall’articolo; quindi si tratta di…)
(il pronome personale ha valore…)
φθόνον ἐπαγόμενος
ἔπεισε τοὺς δικαστάς
μᾶλλον καταψηφίσασθαι ἑαυτοῦ.
(controlla la costruzione del verbo)

Ἐμοὶ μὲν οὖν δοκεῖ αὐτὸς
θεοφιλοῦς μοίρας τετυχηκέναι·
(controlla la costruzione del verbo)

τοῦ μὲν γὰρ βίου τὸ χαλεπώτατον ἀπέλιπε,
(osserva il rapporto fra m¡n e   ; come è meglio renderli?)
τῶν δὲ θανάτων τοῦ εὐδαιμονεστάτου ἔτυχεν.
(controlla la costruzione del verbo: quale dei due genitivi è retto dal verbo?)

Ἐπεδείξατο δὲ τῆς ψυχῆς τὴν ῥώμην·

ἐπεὶ γὰρ ἔγνω
αὐτῷ κρεῖττον εἶναι
τὸ τεθνάναι
τὸ ἔτι ζῆν,
( = quam in latino)
οὐδὲ πρὸς τὸν θάνατον ἐμαλακίσατο,
ἀλλ’ἱλαρῶς καὶ προσεδέχετο αὐτὸν
(per capire a chi si riferisce il pronome, cerca un termine dello stesso genere e numero tra le parole precedenti; attenzione poi alla resa, perché in italiano quella parola non presenta lo stesso genere del termine greco)
καὶ ἐπετελέσατο.


Ἐγὼ μὲν δὴ
κατανοῶν τήν τε σοφίαν τοῦ ἀνδρὸς καὶ τὴν γενναιότητα
οὔτε δύναμαι
(attenzione alla disposizione delle negazioni)
μὴ θαυμάζειν αὐτὸν
οὔτε
θαυμάζων
οὐκ δύναμαι
μὴ ἐπαινεῖν.

La morte di Socrate nel giudizio di Senofonte (struttura)


Durante il processo che si concluse con la sua condanna a morte Socrate si difese con orgoglio e sostenne di non essere colpevole di nulla, anzi di aver agito sempre per il bene degli Ateniesi. L’autore del brano, Senofonte, fu un allievo di Socrate e venerò sempre la memoria del maestro.


Σωκράτης δὲ
διὰ τὸ μεγαλύνειν ἑαυτὸν ἐν τῷ δικαστηρίῳ,
φθόνον ἐπαγόμενος
ἔπεισε τοὺς δικαστάς
μᾶλλον καταψηφίσασθαι ἑαυτοῦ.

Ἐμοὶ μὲν οὖν δοκεῖ αὐτὸς
θεοφιλοῦς μοίρας τετυχηκέναι·

τοῦ μὲν γὰρ βίου τὸ χαλεπώτατον ἀπέλιπε,
τῶν δὲ θανάτων τοῦ εὐδαιμονεστάτου ἔτυχεν.

Ἐπεδείξατο δὲ τῆς ψυχῆς τὴν ῥώμην·

ἐπεὶ γὰρ ἔγνω
αὐτῷ κρεῖττον εἶναι
τὸ τεθνάναι
ἢ τὸ ἔτι ζῆν,
οὐδὲ πρὸς τὸν θάνατον ἐμαλακίσατο,
ἀλλ’ἱλαρῶς καὶ προσεδέχετο αὐτὸν
καὶ ἐπετελέσατο.

Ἐγὼ μὲν δὴ
κατανοῶν τήν τε σοφίαν τοῦ ἀνδρὸς καὶ τὴν γενναιότητα
οὔτε δύναμαι
μὴ θαυμάζειν αὐτὸν
οὔτε
θαυμάζων
οὐκ δύναμαι
μὴ ἐπαινεῖν.

La morte di Socrate nel giudizio di Senofonte


Durante il processo che si concluse con la sua condanna a morte Socrate si difese con orgoglio e sostenne di non essere colpevole di nulla, anzi di aver agito sempre per il bene degli Ateniesi. L’autore del brano, Senofonte, fu un allievo di Socrate e venerò sempre la memoria del maestro.


Σωκράτης δὲ διὰ τὸ μεγαλύνειν ἑαυτὸν ἐν τῷ δικαστηρίῳ, φθόνον ἐπαγόμενος μᾶλλον καταψηφίσασθαι ἑαυτοῦ ἔπεισε τοὺς δικαστάς. Ἐμοὶ μὲν οὖν δοκεῖ αὐτὸς θεοφιλοῦς μοίρας τετυχηκέναι· τοῦ μὲν γὰρ βίου τὸ χαλεπώτατον ἀπέλιπε, τῶν δὲ θανάτων τοῦ εὐδαιμονεστάτου ἔτυχεν. Ἐπεδείξατο δὲ τῆς ψυχῆς τὴν ῥώμην· ἐπεὶ γὰρ ἔγνω αὐτῷ κρεῖττον εἶναι τὸ τεθνάναι ἢ τὸ ἔτι ζῆν, οὐδὲ πρὸς τὸν θάνατον ἐμαλακίσατο, ἀλλ’ἱλαρῶς καὶ προσεδέχετο αὐτὸν καὶ ἐπετελέσατο. Ἐγὼ μὲν δὴ κατανοῶν τήν τε σοφίαν τοῦ ἀνδρὸς καὶ τὴν γενναιότητα οὔτε μὴ θαυμάζειν δύναμαι αὐτὸν οὔτε θαυμάζων οὐκ δύναμαι μὴ ἐπαινεῖν.

martedì 8 luglio 2014

Il sogno di Pirro (struttura commentata)


Al tempo del sogno Pirro stava assediando Sparta, città che poi non riuscirà a conquistare.

Νυκτὸς δ’ἡ μάχη διεκρίθη,
(per scegliere la traduzione migliore, tieni conto che Pirro combatte nei giorni precedenti e in quelli successivi al sogno)
καὶ
κοιμώμενος
(con chi concorda il participio?)
ὁ Πύρρος ὄψιν εἶδε τοιαύτην.
(osserva la concordanza tra le parole)

Ἐδόκει
τὴν Λακεδαίμονα βάλλεσθαι ὑπ’αὐτοῦ κεραυνοῖς
(qual è la diatesi del verbo? quale elemento della frase te lo fa capire?)
καὶ φλέγεσθαι πᾶσαν,
αὐτὸν δὲ χαίρειν.

Ὑπὸ δὲ τῆς χαρᾶς ἐξεγρόμενος,
τούς τε ἡγεμόνας ἐκέλευσεν
ἐν παρασκευῇ τὸν στρατὸν ἔχειν
καὶ τοῖς φίλοις διηγεῖτο τὸν ὄνειρον
(osserva il polisindeto τε … καὶ: quali elementi collegano le due congiunzioni?)
λέγων
ὡς λήψεται κατὰ κράτος τὴν πόλιν.
(attenzione al tempo; qui ha un valore di posteriorità)

Οἱ μὲν οὖν ἄλλοι θαυμασίως ἐπείθοντο,
Λυσιμάχῳ δὲ οὐκ ἤρεσκεν ἡ ὄψις,
ἀλλ’ἔλεγε
δεδιέναι
μή,
καθάπερ τὰ χωρία
βαλλόμενα τοῖς κεραυνοῖς
(con cosa concorda il participio? attenzione alla diatesi: quindi τοῖς κεραυνοῖς è un complemento di…)
ἀνέμβατα μένει,
(qual è il soggetto? ricorda lo schema Atticum)
καὶ τῷ Πύρρῳ τὸ θεῖον προσημαίνῃ
(di che proposizione si tratta? tieni conto del significato del verbo che la regge)
ἀνείσοδον ἔσεσθαι τὴν πόλιν.
(attenzione al tempo)