Γενομένης δέ τῆς μάχης
μακρᾶς τε καὶ καρτερᾶς,
τιτρώσκεται ἐς τὸν μηρὸν ὁ Σπάρτακος δορατίῳ
(attenzione
alla diatesi)
καὶ
συγκάμψας τὸ γόνυ
(attenzione alle concordanze di questo e dei participi
successivi)
καὶ προβαλὼν τὴν ἀσπίδα
πρὸς τοὺς στρατιώτας ἐπιόντας
(da quale ειμι deriva il participio?)
ἀπεμάχετο,
μέχρι καὶ αὐτὸς καὶ πολὺ πλῆθος ἀμφ’αὐτὸν ἔπεσον.
(che valore ha qui αὐτὸς?)
Ὅ
τε λοιπὸς αὐτοῦ στρατὸς
ἀκόσμως φυγὼν
οὕτως ἤδη κατεκόπτετο κατὰ πλῆθος,
ὡς ἀναρίθμητον γενέσθαι
φόνον τῶν μὲν μονομάχων, τῶν δὲ Ῥωμαίων.
(di che proposizione si tratta? osserva che ὡς è preceduto nella
reggente da οὕτως)
Πολὺ
δ’ἔτι πλῆθος ἦν
ἐν τοῖς ὄρεσιν,
ἐκ τῆς μάχης διαφυγόν·
(attento alla concordanza)
ἐφ’οὓς ὁ Κράσσος ἀνέβαινεν.
(qui il
pronome relativo si trova in un periodo diverso da quello del termine a cui si
riferisce; quindi si tratta di un caso di “nesso relativo”)
Οἱ δέ,
(che valore ha qui
l’articolo accompagnato da δὲ?)
διελόντες ἑαυτοὺς ἐς τέσσαρα μέρη,
ἀπεμάχοντο
μέχρι πάντες ἀπώλοντο πλὴν ἑξακισχιλίων,
οὓς Ῥωμαῖοι λαβόντες ἐκρέμασαν ὅλην τὴν ἐς Ῥώμην ἀπὸ Καπύης ὁδόν.
(οὓς qui è compl. oggetto
di due verbi)
(osserva
la posizione delle parole dopo ἀνὰ)
Nessun commento:
Posta un commento